Akciók, újdonságok      Anikumok      Szolgáltatások      Elérhetőség      Képviselők      Magunkról     

Állategészségügy
Gyógyszer
Állattenyésztés
Villanypásztorok
Fejés tejkezelés tejfeldolgozás eszközei
Kisállattartás
Lovas
Méhészet
Mesterséges termékenyítés


  Kosár tartalma:
  A kosár üres.
Kosár megtekintése



Bejelentkezés
Regisztrácio

Ha Ön regisztrált vásarlónk, akkor itt lehetősege van bejelentkezni, így a vásárlaskor nem kell újra megadnia adatait.

Untitled Document
 
         
ÖSSZE KELL FOGNUNK A MAGAS SZÍNVONALÚ, VERSENYKÉPES SERTÉSTARTÁS ÉRDEKÉBEN
         
(Tenyészállat bemutató és szakmai fórum
a Sertés Mesterséges Termékenyítő Központban
Bag, 2006. szeptember 29.)
         
         
 
A magyar sertéstenyésztés válságban van. Soha ilyen kevés sertés nem volt az országban, ráadásul a termelési mutatók is elmaradnak a versenytárs nyugati országokétól. Kisebb az egy kocára jutó élve született malacok száma, ebből következően az egy koca után leadott hízók mennyisége is alatta marad a fejlett európai országokénak, ez alapjaiban meghatározza a sertéstartás gazdaságosságát. Gyengébb a termékenyülés aránya, aminek következtében több az egy kocára jutó üresen álló napok száma, ez pedig a költségeket növeli. A takarmányhasznosulás is kedvezőtlenebb, és egy kiló hús előállításához is több takarmányt használunk fel.
Mindez azért érthetetlen, mert a gazdaságos termelés feltételeinek szinte teljes köre rendelkezésre áll. Olyan genetikai háttérrel rendelkezünk, amely mind a szaporulatot, mind a minőséget meghatározó húsarányt illetően a világ élvonalában van. A kiváló genetikát megtestesítő kanok utódai képesek ugyanannyi malacot világra hozni, s felnevelni, mint a fejlett országokban. A kanok által örökített hús-zsír arány szintén az élvonalat jelenti.
 
         
 
Ma már a csúcsot jelentő mesterséges termékenyítési technológiával rendelkezünk, aminek köszönhetően a kocák termékenyülése a száz százalék közelébe került. Tehát nem indokolt a kocák üresen állásából adódó költség sem. Természeti adottságaink kimondottan kedveznek a takarmánytermesztésnek, kiváló minőségű takarmányaink vannak.
 
         
 
Lemaradásunk a sertéstelepek technikai, technológiai rendszerében, azok korszerűsítésében mutatkozik. Ez kétségtelenül kihat a takarmányozási költségekre.
 
         
 
Ha a gazdaságos sertéstartás majd minden eleme megtalálható, akkor miért marad el a magyar sertéstartás színvonala a fejlett országokétól? Erre a kérdésre keresték a választ a Sertés Mesterséges Termékenyítő Központban Bagon tartott tenyészállat szemle és szakmai konferencia résztvevői, ahol a gazdák mellett megjelentek a húsipar, a tenyésztésszervezés, a genetika szakemberei, valamint a sertéstartók érdekképviseletének vezetői.
 
         
 
Az elhangzott előadásokból, hozzászólásokból egyértelműen kiderült, hogy bár külön-külön megvannak a színvonalas sertéstenyésztés elemei, ám nem tudtuk, nem tudjuk egységes rendszerbe állítani. A rendező erő, a rendszer alfája és omegája a sertés minősítése és a minőség szerinti árrendszer működtetése lenne. Papíron és elemeiben létezik a minősítés rendszere, egy bizonyos darabszámon felül köteles is a vágóhíd minősíteni a vágott félsertéseket és e szerint fizetni a termelőt.
 
         
 
A valóság azonban az, hogy a felvásárló vagy a vágóhíd "lábon" veszi meg a sertést, illetve ami ezzel jár,"zsebből" fizet. Ha kevés a sertés, akkor drágábban vásárolják, ha sok, akkor olcsóbban. Így aztán a termelő semmilyen visszajelzést nem kap a sertés minőségéről. Nem érdekelt a minőség javításában, sőt abban érdekelt, hogy olcsóbban, gyengébb minőséget állítson elő. Ha kevés a sertés úgy is megveszik, ha sok van, akkor támogatást kell kiharcolni.
 
         
 
Ez a helyzet senkinek sem jó. Pillanatnyi előny a termelőnek, pillanatnyi előny a húsiparnak is az időleges alkupozíció kihasználása. A végső eredmény pedig a versenyképtelen színvonalú sertéstartás, különösen a kis és közepes üzemekben. A helyzet azért is kezd drámaivá válni, mert immár határainkon belül is megjelentek a versenytársak: nagy áru kibocsátású holland, dán telepek léte-sülnek, amelyek már tökéletes szervezettséggel használják ki a földrajzi adottságainkat, nevezetesen azt, hogy az ország a kukorica övezetben fekszik, kiváló takarmány terem akár a telep szomszédságában, színvonalas a magyar szaktudás, nagy hagyománya van a sertéstenyésztésnek. A genetikai eredményeket is maximálisan alkalmazzák, hiszen kiváló genetikai háttérrel rendelkező kanok szaporító anyagát használják. Ugyanilyen teljesítményű csúcskanok találhatók a Sertés Mesterséges Termékenyítő Központban is, amelyeket a bemutatón láthattak a gazdák, de még nem élnek ezzel a lehetőséggel. A fejlett országokban is azzal a világszínvonalú módszerrel inszeminálnak, amit ezen a bemutatón is láthattak, s az inszeminátor tanfolyamokon elsajátíthatnak a sertéstartók is.
 
         
 
A szakmai fórumon egyértelműen megfogalmazódott: ha nem tud összefogni a sertéstartó gazda, a húsipar, a tenyésztésszervező, a genetikus, akkor vesztesek leszünk, amikor a helyi (komparatív) előnyeinket mások használják ki. Első lépésként legalább a termelőknek, a termelők szakmai szer-vezeteinek kellene együttműködést kialakítaniuk a genetikai háttért biztosító szervezetekkel, hogy versenyképes ráfordítással, versenyképes minőségű sertéshúst állíthassanak elő.
 
         
  Összefoglalás  
         
 
Ha még nincs is meg a húsipar fogadókészsége, akkor is a tenyésztők, és a tartók érdeke a minőség javítása, hogy a piacon maradhassanak. Ennek érdekében kell összefognunk, a gazdáknak és a genetikai hátteret biztosító szervezetnek, amelyekhez az AniVet biztosítja:
 
    - A kiváló minőségű genetikát    
    - A mesterséges termékenyítés technológiáját    
    - A tartástechnológiát    
    - Az állategészségügyi eszköz, műszer parkot    
    - A járványvédelmet    
    - A gyógyszerellátást    
         
         
  Bag, 2006. szeptember 29.    
   
Váraljai Péter
 
   
Ügyvezető Igazgató
 
         

sAniVet - Az állattartás centruma